Mondj igent!

Mondj igent!

Kemény Zsófi: A legszebb mondat

2015. február 11. - TASZ

1273271_598798523496806_348993910_o_1.png

http://mondjigent.tasz.hu/

A Bevándorlási És Állampolgársági Hivatal és a Bevándorló egymással szemben ültek. A kérdés, amit megvitatni készültek épp az volt, hogy a Bevándorló vajon érdekből akarja-e feleségül venni a gyereke anyját, hogy aztán így letelepedhessen Magyarországon. A Bevándorlási És Állampolgársági Hivatal az erre a bizonyos anyára vonatkozó kérdéseit ízlelgette még mielőtt belekezdett volna, a bevándorló pedig hátradőlve, de nagyon feszülten várakozott, míg végül a Bevándorlási És Állampolgársági Hivatal megvakarta az orrát, és belekezdett a kihallgatásba.

- Milyen zenét hallgat a menyasszonya?
- Általában vagy most éppen? Most éppen Beethovent. Amúgy a Rolling Stones a kedvence.
- Kedvenc állata?
- A tengeri tehén, azt mondja, az olyan, mint ő, mert nagyon…
- Mi az, amit semmilyen körülmények között nem eszik meg?
- Az aszalt zselészerű papaya. A zöld. A pirosat még le lehet nyomni a torkán, ha nagyon szeretné az ember.
- Hason vagy háton alszik el?
- Hason. Néha oldalt.
- Politikai beállítottsága?
- Ez az oldalról jutott eszébe? Balközép.
- Maga csalta már meg?
- Félszer. De elmondtam másnap.
- Elmondta?
- Most mondtam, hogy igen, még másnap, megbeszéltük, és…
- Hogyan találkoztak?
- Hosszú sztori, de van benne tenger, nagyonmesszeség, polip, haverok meg vihar.
- Hány hajszála lóg az arcába reggelente?
- 5 jobboltalt, 8 baloldalt, 2 középen. 15. De komolyan erre kiváncsi?
- Mi a legszebb mondat, amit valaha mondott neki?
- Most én neki, vagy ő nekem? Istenem, ez a magázódás. Hát én neki, hogy akkor is szeretni fogom, ha maga most itt engem esetleg kitoloncol.
- Hogyan reagálna, ha megkérnénk, hogy vetkőzzön le derékig?
- Meg ne merje tenni. Egyébként kiakadna.
- Vetkőzzön le derékig!
- Ja én?!
- Rakja ki a lelkét ide az asztalra!
- Nekem azt mondták, hogy itt csak kihallgatás lesz, eszem ágában sincs le…
- Rakja ki a lelkét, álljon fel és emelje fel a kezét is! Nem lesz itt házasság.
- De miért?! Mire nem válaszoltam helyesen?

Nem ez volt a legszebb mondat, amit valaha mondott neki, ennél szebbet is mondott már, de most nagyon csúnyán lebukott! Nem marad maga Magyarországon, amíg én, a Bevándorlási És Állampolgársági Hivatal, lélegzem!

A Bevándorló végülis kirakta a lelkét az asztalra, ahogy megparancsolták neki, a Bevándorlási És Állampolgársági Hivatal pedig diadalmas mosollyal felvette, zsebrevágta, majdpedig elégedetten kivonult a szobából, és a többit már a biztonságiakra bízta.

Kemény Zsófi

foto: ©Soós Bertalan

Nincsenek egyenlő jogaik a harmadik világból érkezőknek – holott mind pontosan tudjuk, hogy a társukat, életük párját pont ugyanúgy képesek szeretni, mint azok a szerencsések, akiket a magyar állam családként ismer el, és lehetővé teszi számukra a házasságkötést.

A hatályos szabályozás szerint, ahhoz, hogy egy nem Európai Uniós külföldi állampolgár a magyar házastársával hazánkban együtt élhessen, tartózkodási engedélyre van szüksége. Viszont a törvény értelmében a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal vizsgálhatja, hogy a házasságot a tartózkodási engedély megszerzése érdekében hozták-e létre. Amennyiben a hivatal úgy találja, hogy “érdekházasságról” van szó, akkor megtagadhatja, vagy a későbbiekben visszavonhatja a tartózkodási engedélyt. Ez pedig azt jelenti, hogy a házastársakat elszakítják egymástól vagy a külföldi házastárs hazájában kényszerülnek együtt élni, már ha ott nem avatkozik ilyen durván a privát szférájukba az állam.

Akármilyen “államérdek” is a mögöttes célja a hivatalnak, mivel csak harmadik országból érkezők esetében vizsgálhatja a házasság “valósságát”, nyilvánvalóan diszkriminatív az eljárás. Továbbá elég komoly bizonyításbeli kérdések is felmerülnek a meghallgatás során: hogyan bizonyítható, hogy az engedély a házasság célja? Hogyan lehet érzelmeket bizonyítani?

Mondj te is igent a sokszínűségre, mondj igent a diszkriminációmentes társadalomra és jogi környezetre!

http://mondjigent.tasz.hu/

Gerlóczy Márton: kakukkfióka

539088_526703390706320_1264483501_n_1.jpg

http://mondjigent.tasz.hu/

Ismerek egy kislányt. Okos, mint a nap. Olyan, mint a többi kislány. Úgy nőtt fel, mint a többi kislány. Pelenka, babakocsi, játszótér, születésnapok, bölcsőde, óvoda, iskola. Vannak barátnői, vannak játékai, szeret olvasni, tanulni. Van családja. Van édesapja. Nem él együtt az édesapjával, de minden héten találkozik vele. Először tologatta az édesapja, aztán felrakta a csúszdára, aztán elvitte az iskolába. A kislányt az édesanyja neveli. A háztartásban egy másik nő is él, és ő is neveli. A másik nőnek jogilag semmi köze nincs a kislányhoz. Nem is lehet. A bejegyzett élettársi kapcsolat nem teszi lehetővé az úgynevezett “second parent adoption”-t. Ha a kislány édesanyjával történne valami, a kislányt csecsemőkora óta nevelő másik szülőnek éppen annyi köze lenne a kislányhoz, mint bármelyik járókelőnek az utcán. Semmi. Feltételezem, hogy némi hivatali intézkedés után az édesapjához kerülne, aki aztán másnap fogná a kislányt és hazavinné. A kislány semmit sem értene az egészből. A kislányok általában nem értenek semmit az egészből. Ilyenek ezek a kislányok. Ilyenek ezek a gyerekek. Hogy nőtt fel ez a kislány? Mit gondol ő a világról? Szeretetben nőtt föl és szeretettel gondol a világra. Nem érték veszteségek. Nem szenvedett hiányt semmiben, mert a szeretetnek nincs neme, így aztán nem is haragszik még senkire. Majd fog,majd haragudni fog azokra, akik ezt nem értik meg mindezt, majd menekülni fog kicsit, és még az is lehet, hogy a szüleire is haragudni fog tinédzserkorában emiatt, ahogyan minden tinédzser haragszik a szüleire valamiért. Én hagyományos családmodellben nevelkedtem. Hagyományosan halt meg egy apám, hagyományosan volt egy hagyományos nevelőapám, aztán hagyományosan előkerült a vér szerinti apám. Akkor ezek szerint ez lett számomra a példa? Mert sérültem, mert ezt láttam? De melyik? Hogy meghalok? Vagy, hogy mások gyerekeit nevelem? Vagy, hogy tizenöt évig nem látom majd a gyerekemet? Egyiket sem tervezem. Az ilyesmit nem lehet tervezni. Majd lesz valahogy. Csak úgy ne legyen, ahogy mások akarják. Mert akkor nem lesz sehogy. Én megértem egyébként a hagyományos családmodelljükre büszke hagyományos házaspárokat, megértem a megtartó hűség szeretetét és becsületét, értem, hogy ez a büszkeség tartja össze az életet, értem, hogy aki egy embert felnevelt, az mindenkit nevelni akar, értem, hogy a nehezen végigjárt út az egyetlen út, de gondoljanak a kakukktojásra, kedves természetszerető, nagycsaládos magyar barátaim. A tojásból kikelő kakukkfióka tehet arról, hogy idegen fészekbe került? Vagy a kismadarat felnevelő nádirigó? Tán a réti pityer? Vagy maga a kakukk? A kakukk? Ugyan már! Ne tegyék magukat nevetségessé!

Gerlóczy Márton

foto: ©Soós Bertalan

Azonos nemű párok Magyarországon nem köthetnek házasságot, helyette a majdnem azonos jogokat biztosító bejegyzett élettársi kapcsolatot köthetnek. A két intézmény között a legnagyobb eltérés a családalapítás és szülői jogok kapcsán van. Míg örökbefogadásnál és mesterséges megtermékenyítés esetén nem kizáró ok az egyedülálló szülő szexuális orientációja, addig a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőket kizárják mind a közös örökbefogadás, mind a reprodukciós eljárásban való részvételből. Azonos nemű párok egymás vér szerinti gyerekét sem fogadhatják örökbe.

A TASZ álláspontja szerint a szexuális orientáció nem lehet kizáró ok örökbefogadás vagy reprodukciós eljárás során, így a bejegyzett élettársi kapcsolat vonatkozó szabályozása erősen diszkriminatív. Emellett súlyosan sérti a szivárvány családban élő gyerekek jogbiztonságát is, hiszen az őt felnevelő 2 szülő közül csak egy rendelkezhet szülői felügyeleti joggal. A szülői jogokkal rendelkező szülő akadályoztatása vagy halála esetén a másik szülő nem hozhat döntést a gyerekét érintő kérdésekben (pl. egészségügy, oktatás) illetve nem maradhat a gyermek automatikusan az ő felügyelete alatt.

Mondj te is igent a sokszínűségre, mondj igent a diszkriminációmentes társadalomra és jogi környezetre!

http://mondjigent.tasz.hu/

Karafiáth Orsolya: A költözés

1920973_680925898617401_1249011939_o_1.jpg

http://mondjigent.tasz.hu/

Akkor most összeházasodunk. Szerda délután volt, amúgy is rettenetesen esőáztatta, hideg és reménytelen. És ez a mondat még sötétebbé tett mindent. Leesett, bele a sárba, ráléptek, és innen kellett volna tovább menni. Hová? Az oltár elé? Nevetséges. Fel is nevettek, keserűen, mindketten otthon voltak az abszurditásban. Jó, próbáljunk meg összeházasodni. Ezt a férfi mondta, hogy a nőnek ne legyen még nehezebb, és a nő rámosolygott, először aznap. Milyen hülyeség. Ezt is ő mondta, a mosoly és könnyek mellett ezek a szavak simogattak. Addig fel sem merült, hogy összeházasodjanak, fel sem merült. Illetve csak úgy, mint vicc, mint semmi, mint valami, amiről egy párnak azért beszélnie kell, mert nem lehet nem beszélni róla. Főleg nekik, akik egyszer már voltak házasok, ráadásul egymással, ami persze nem ma volt. Tíz év után váltak el, és rá két évre jöttek újra össze. Összeházasodtok megint? Ezt egy ügyvéd barátjuk kérdezte akkor, és figyelmeztette őket, hogy a magyar jogrend szerint egy férfi mindössze tizenkétszer veheti el ugyanazt a nőt, tehát még szórakozhatnak egy kicsit. Nem, többé nem házasodunk, mondták, elég volt, nekünk ez nem kell többé. De megpróbálunk együtt maradni, amíg csak lehet. Elválok tőled! Ezt a férfi üvöltötte ez után az este után vagy három évvel, és azóta sem felejtik, mekkorát nevettek. Ez a lemez lejárt, apukám. Maximum szeded a sátorfádat. A férfi szedte, majd összebútoroztak megint, aztán hamarosan újabb balhé jött, és külön lakások, majd ismét a ház, a nő nevén lévő. Ha összeházasodtunk volna, lassan meglenne a tizenkettő. Ennyiben maradtak. De ezen a napon ki kellett mondani: meglesz a második. Te, az nem úgy van, hogyha bizonyítjuk, hogy együtt éltünk, maradhatok a lakásban? Hogy bizonyítod? Ráadásul a családom kikezd, tudom. A testvérem többször elmondta már, hogy itt akar élni. Akkor egyszerűen írass rám mindent, és megúszom az illetékkel. A nő elgondolkodott, és annyit mondott, először inkább a házassággal próbálkozzanak, az a legolcsóbb megoldás. Eltervezték, hogy másnap bemennek a hivatalba, és ha lehet, rögvest nyélbe is ütik a dolgot. Nem lehetett, egy hónap kell. Egy hónap. Mi az az egy hónap, semmi, guggolva is kibírjuk. Persze, de csak úgy, ha élünk.

Karafiáth Orsolya

Foto: ©Soós Bertalan

A házasság mellett léteznek más együttélési formák, család pedig nem csak házasságra épülhet. Vannak élettársak, akik akár regisztráltan, akár egyszerűen minden papír nélkül együtt élnek, gyerekkel, vagy anélkül. Az új Polgári törvénykönyv kiüresítette az élettársi kapcsolatokat vagyonjog és tartás szempontból. Az élettársi kapcsolat fogalmát nem a családjogi, hanem a szerződésekre vonatkozó szabályok között helyezi el. Ahhoz, hogy egy élettársi kapcsolatnak családjogi vonatkozásai is lehessenek, egyik feltétele, hogy a kapcsolatból közös gyermek szülessen.

A TASZ álláspontja szerint az államnak nyomon kell követnie a társadalmi változásokat és aszerint alakítani a házassághoz, együttéléshez illetve családhoz kapcsolódó jogokat. A házasság intézménye nem maga a cél, hanem egy eszköz az együtt élők és családjaik jogi és anyagi biztonságának megteremtéséhez.

 

Mondj te is igent a sokszínűségre, mondj igent a diszkriminációmentes társadalomra és jogi környezetre!

http://mondjigent.tasz.hu/

Tompa Andrea: Hello, paszuly

150731_391284727581521_381592523_n_1_1.jpg

-    Nagy hó van otthon? – kérdi Z. és bámulja a képernyőt.
–    Hó, az van. Bekapcsolod a képet? Na, örülök, hogy eszedbe jutottunk.
–    Ne kezd ezzel, anya. Ha folyton ezt mondod, havonta egyszer foglak felhívni.

Csend van. Az anyja feszülten hallgat. Biztos már meg is sértődött, gondolja Z. Legalább nem a telefonon hallgatunk, az sokkal drágább. Z. nézegeti közben a havas tájat, az anyja háttérképét. Aztán rájön, hogy ez nem is otthon készült, hanem valami stockfotó.

–    Voltatok szánkózni? – kérdi Z.
–    Apád volt, elvitte a gyereket. Noémi grippás, a férje pedig dolgozik. Mindig dolgozik, még hétvégén is. Ilyenkor nagyon megy a fa, tudod.

Z. hallgat. Grippás. Ez jó. Milyen rég hallottam. Grippás.

–    Te nem vagy beteg, fiam?
–    Figyelj, anya. Azért hívtalak, mert…
–    Megjött a kép. Kapcsold fel a villanyt.
–    Fel van.
–    Mit csináltál a fejeddel? Milyen a hajad? Zöld? Zöld a hajad?
–    Anya… nem zöld.
–    Hanem?
–    Kék.
–    Ezért hívtál, mert kék a hajad?
–    Már rég kék, csak még nem láttad. Nem ezért hívtalak.

Egy kék tincs van, de mindegy. Na, akkor most megmondom, dönti el Z.

–     Figyelj, anya. Lesz még egy unokád.
–     Tudom – vágja rá gondolkodás nélkül.  Aztán hirtelen elnémul. –  Mit mondtál?
–     Szóval nem fogom többet festeni a hajam, mert az árt a paszulynak. Így mondjuk neki. Paszuly. Mert még akkora csak, mint egy paszuly.

Az anyja sírni kezd.

–    Jaj, anya. Ne sírj.
–    De igaz nem fogsz Pesten gyereket szülni?
–    Hogy érted?
–    Hogy most már végre… hazajöttök.
–    Anya, még sose született Pesten gyerek. Nem lehet itt szülni. Itt háromfejű gyerekek születnek. Normális vagy? Miért ne szülhetnék Pesten?
–    De akkor legalább összeházasodtok már végre. Hat éve vagytok így. Remélem, nem akarsz ilyen… hogy is hívják az ilyet. Szerelemgyereket. Akinek nincs apja.
–    Kinek nincs apja? Egyáltalán nem akarunk most összeházasodni. Egyáltalán. Nem ezért hívtalak, hanem hogy… na mindegy. Mindent elrontasz.
–     Add ide Ádámot. Ádám ott van?
–     Nincs. Nem adom.
–     Miért nem akartok végre összeházasodni?
–     Nincs is rá pénzünk.

Z. rögtön tudja, hogy hülyeséget mondott. Hogy kéne elmagyarázni?

–     Ez nem pénz kérdése. Noéminél sem pénz kérdése volt, nem? Láttad! Milyen esküvője volt! Milyen esküvőt csináltunk neki! Mi aztán mindent beletettünk. Szép volt. Még van a kölcsönből egy év, de szép volt.

Kettő is. Nem kettő, mert három esküvője volt. Egy polgári s kettő mind a két helyen, két akkora lagzi. Mert úgy akarták, a fiú anyja is, meg a másik család, külön.

–     Nekem ilyen nem kell.  Ilyen esküvő.
–     De csak nem akarsz nagy hassal menni az esküvődre? Most kéne, amíg nem látszik. Hányadik hónapban vagy?
–     Hétben számolják, nem hónapban. 16. Nem lesz esküvő.
–     Nem akartok meghívni, igaz? Most már szégyelltek. Amióta Pesten vagy. Vagy Ádám nem akar elvenni?
–     Azért te is meghívhattad volna a nagymamát. Mert ugye pont nem sikerült meghívni.
–     Az más. Az egy teljesen más dolog volt. Nagyanyád… hát az… apádat úgy… na mindegy.
–     Szerintem nagyon jól csináltad. És ez is egy más dolog.
–     S ha nem házasodtok össze, s ott akarod megszülni, milyen állampolgár lesz? Lehet, nem is szülhetsz Pesten, mert román vagy.
–     Nem tudom, majd kiderítjük. Lehet, hogy muszáj lesz, ha maradni akarunk. Akkor meg összeházasodunk, ha muszáj.
–     De miért, örökre ott akartok?
–     Nem tudom. Most még egy darabig. Majd meglátjuk. Meglátjuk. Figyelj, most csak azt akartam mondani, hogy lesz még egy unokád, érted? A többit hagyjad.  Majd mi…
–     Jól van, na, megyek megmondom apádnak. Jaj, hogy fog örülni. Na, tartsad, drága, behívom szegényt, mert épp a héten mondták meg neki, hogy valami van a szivivel, valami zörejt hallanak. Jaj, csak úgy folyik a könnyem, nem látok semmit. Ez a sok fene zsinór itt. Csak a fejed meg ne lássa, hogy kék, fiam, kapcsold ki a képet. Na, jövök mindjárt. Várjál.

Tompa Andrea

foto: ©Soós Bertalan

A házasság mellett léteznek más együttélési formák, család pedig nem csak házasságra épülhet. Vannak élettársak, akik akár regisztráltan, akár egyszerűen minden papír nélkül együtt élnek, gyerekkel, vagy anélkül. Az új Polgári törvénykönyv kiüresítette ezeket az együttélési párkapcsolatokat, az élettársi kapcsolat már nem számít családi viszonynak. Ahhoz, hogy élettársunk örököljön
vagy lakáshasználati jogot kapjon utánunk, külön szerződést kell
kötnünk, nem elég a korábbi gyakorlat szerint a bizonyított 10 éve
fennálló élettársi kapcsolat. 

A TASZ álláspontja szerint az államnak nyomon kell követnie a társadalmi változásokat és aszerint alakítani a házassághoz, együttéléshez illetve családhoz kapcsolódó jogokat. A házasság intézménye nem maga a cél, hanem egy eszköz az együtt élők és családjaik jogi és anyagi biztonságának megteremtéséhez.

Pungor András: Miatyánkkivagy?

TASZ kampány a diszkriminációmentes házasságért
http://mondjigent.tasz.hu/

478170_540461802663812_920425411_o.jpg
Asszonynak, cigánynak ott nem volt szava, hiába vörös most a férje arca, hiába üti mérgében a konyhaasztalt, remeg bele a kredenc is, ne kérdezze, ő úgyse tudja, kik voltak azok, melyik utcából, „nyugodjál meg, édes uram!”. Szólni kellett volna, hogy ne büdösözzék, ne gúnyolják, mert megint szült, a három mellé? Delet ütött, kapák feküdtek a biciklivason, azok itták a sört a kultúr előtt, tök volt az adu, gyufaszálakkal lett tele a bank. Köptek utána, egyik a sliccét is lehúzta, „nyálazd meg te, cigány kurva!”, röhögtek, ő befogta a gyerek fülét, nem hallott az meg semmit.
Sietett, mert otthon játszott a másik három, megbotlott, klaffogott a szandál a lábán, elvásott már mindkét pántja: „De ne idegeskedj, drága férjem, jó a régi nekem, nyáron kitart, ha mégsem, majd mezítláb megyek, az Isten úgyis megsegít, mert Laso-j o Del, jó az Isten!”
Anyja, ha élne, úgy mondaná, a jószerencse segít meg, aztán a kendőjét igazgatná, károgna, mint a varjú, őt szapulná; miért ment hozzá egy gádzsóhoz. A gádzsó nem értheti meg a cigányt, azok nem ismernek mást, mint a kellt, az az ő istenük, azért olyan istentelenek. Hiába mondta, nem olyan az ő férje, nem értette a buta asszony, „nyugodjon békében!”
Tanult ember az ő ura, van munkája idén nyárra, igaz, kicsi a pénz, de másnak annyi sincs. Csak az építkezésen az áram, vagy a kő ne csapja agyon, emiatt nem hagyja a szorongás. A baljában most a purdét rázza, egyéves sincs, sokat sír, hiába, gádzsó ő is, a másik három most már életrevalóbb, rúgják a bőrt, kérges lett a meztelen talpuk.
„András atya reggel itt volt!”
Hónaljáig ér a kerítés, ha áthajol rajta, nevetnek a gyerekek, olyan a pap, mint a búcsúban a bábos, aki a festett vászon mögött bujkált.
„Szeretjük, ugye, jobb ez annál, mint aki összeadott minket!”
A másik összecsapta a liturgiát, szúrt a szeme, ők meg alig várták, hogy szóljon a zene, nyekeregjen a brácsás, és kergesse őket a hegedű. András atya szelíd, segít, ha kell.
„Szólt, hogy a plebániára várnak este!”
E-vel mondja, hova hívták, a magyar is így szokta.
Előbb a kék zsinórra kitereget, aztán mind a négyet a lavórban kimosdatja. A férje inget vesz fel, ő meg a zöld blúzt, amit a turkálóból hozott. Szépen sétálnak majd a felső úton, kéz a kézben, hogy mindenki lássa, körbeülik a papot, akár a nyáresti tüzet. Ott lesz a szomszéd ember, aki a kapujukat csinálta, meg a felesége, „milyen szép a hangja!”, az özvegy tanárnő, aki korrepetálja a nagyobbik fiút, az újak, akik nemrég költöztek a falu végére.
Más nem hozza a purdét, de ők mindig egybe’ vannak. A gondnokasszony majd vigyáz rájuk, vele ellesznek a papszobában. Mert a férje szülei nem néznek rájuk, csak ezt mondják, csak ezt: „Miért hoztál ide cigányt? Miért nem vetettétek el a kölyköket?”
„De hisz’ ajándék volt az összes! A pap szerint mindenkinek meg kell bocsátani, csak te nem tudsz, édes férjem, túl hosszú a te listád, rajta van már minden utca! Ne kérdezd hát, kik voltak ott a kultúrnál délben!”
A plebánián lesz málnaszörp, meg a gondnokasszony tepertőse, szeretik a purdék nagyon, el is csendesednek tőle. Más ott a „miatyánkkivagy”, szebb, ha többen mondják.
„Kislányként azt hittem, és most ne nevess ki, drága uram, hogy ezt nem mondani, hanem kérdezni kell, illedelmesen, szépen.”
Nem mondja, de ha alszik a ház, ma is kérdi, talán egyszer megválaszolja az Isten.

Pungor András

foto: ©Soós Bertalan

Házasságot kötni, vagy házasságban élni akkor sem egyszerű, ha a jogi feltételek adottak. A társadalomban vagy helyi közösségekben meglévő előítéletek, szokások és hagyományok sok esetben megnehezítik vagy akár ellehetetlenítik a házasságkötést vagy hosszú távon megnehezítik a boldog párkapcsolatot és családi életet.

 http://mondjigent.tasz.hu/

Szilasi László: Gondnokoltak

TASZ kampány a diszkriminációmentes házasságért
http://mondjigent.tasz.hu/

539091_432015946841732_1510281934_n.jpg

‒ Bent van a hasadban?
‒ Igen, itt van bent a hasamban.

‒ Szép sima a hasad. Nem látszik, hogy van benne valaki.
‒ Itt van benne. Csak még pici.

‒ Mekkora?
‒ Akkora, mint egy borsószem.

‒ Úgy is néz ki? Borsó-baba! Borsó-baba!
‒ Nem úgy néz ki. Hosszúkás. Görbe. Olyan, mint egy C-betű.

‒ Nem tudom, milyen a C-betű.
‒ Olyan, mint a kifli.

‒ A kifli egyenes.
‒ Jó. Akkor olyan, mint a hold.

‒ A hold olyan, mint a zsemle
‒ Jó. Akkor olyan, mint a hold, amikor fogy.

‒ Amikor fogy a hold. Olyan a kicsi baba. A hasadban. Értem. Hold-baba! Holdacska-baba!
‒ Ha tovább nőne, olyan lenne, mint az ebihal.

‒ Az ebihal nem jó. Abból lesz a béka. A béka csúnya.
‒ Nem fog tovább nőni. Nem lesz belőle ebihal, nem lesz belőle béka.

‒ Miért nem fog tovább nőni?
‒ Kiveszik a hasamból.

‒ A hasadon kívül nem tud tovább nőni?
‒ Nem. Kint túl hideg van neki.

‒ Betakarom, vigyázok rá, erős vagyok.
‒ Tudom, hogy erős vagy. Kint túl hideg van neki.

‒ Jó. Akkor mondjuk meg, hogy kint túl hideg van neki, ne vegyék ki a hasadból.
‒ Mi nem mondunk. A gondnok beszél helyettünk.

‒ Jó. Akkor a gondnok mondja meg, hogy ne vegyék ki a hasadból.
‒ A gondnok akarja, hogy kivegyék. Ő mondta az orvosnak, hogy vegye ki.

‒ Értem. A gondnok beszél helyettünk. Ki beszél a gondnokhoz?
‒ Nem tudom. Hozzá mindig én beszélek.

‒ Nincs másik gondnok? Aki a gondnokhoz beszél helyettünk?
‒ Nincs másik gondnok. A gondnokhoz én beszélek. Nincs helyettem senki.

‒ Mondtad neki, hogy ne akarja, hogy kivegyék?
‒ Mondtam. Azt akarja, hogy kivegyék.

‒ Miért akarja, hogy kivegyék? Kint túl hideg van neki.
‒ Tudja. Azt akarja, hogy ne nőjön meg. Mi buták vagyunk. Nem tudunk rá vigyázni.

‒ Én erős vagyok, vigyázok rá, betakarom.
‒ Kint túl hideg van neki. Nem vagy elég erős.

‒ Te okos vagy, majd te is vigyázol rá.
‒ Én se vagyok elég okos. Kint túl hideg van neki.

‒ Pap bácsi azt mondta, házasok lesznek egy testté, egy lélekké, egy okossá, egy erőssé.
‒ A gondnok nem akarja, hogy egy testté legyünk.

‒ Imádkozzunk, hogy akarja.
‒ Imádkoztunk, nem akarja.

‒ De mi már egy testté lettünk. Akkor bújt be a borsó a hasadba. Azt mondtad.
‒ Igen. Ha nem veszik ki, megnőne, kibújna, olyan lenne, mint mi. A gondnok nem akarja.

‒ Imádkozzunk. Ő meghallgat. Hozzá mi is beszélhetünk. Neki nem kell helyettünk senki.
‒ Jó. Imádkozzunk. Miért imádkozzunk?


Szilasi László


foto: ©Soós Bertalan

Cselekvőképességükben korlátozottak

A fogyatékos állampolgároknak egy jelentős része áll gondnokság alatt, ami azt jelenti, hogy az életük apró-cseprő ügyeit leszámítva semmiről sem dönthetnek önállóan. Nem rendelkezhetnek egészségügyi beavatkozások engedélyezéséről sem, így például terhesség megszakításról sem. Munkánk során gyakran tapasztaltuk, hogy bár két ember szeretne gyermeket vállalni, finom vagy nyílt nyomásgyakorlással eltérítik őket ettől. Különösen igaz ez akkor, ha egyikük intézetben él. Mindez annak vizsgálata nélkül történik, hogy ők valójában képesek lennének gyermek nevelni vagy milyen segítség mellett tudnának szülőkké válni. Emellett az új Polgári Törvénykönyv fenntartotta a sokszor „jogi halálként” is emlegetett, teljes cselekvőképtelenséget okozó gondnokságot. Azok az állampolgárok, akik ilyen gondnokság alatt állnak, nem köthetnek házasságot. A magyarországi gyakorlat azt mutatja, hogy a gondnokság alatt állók rendkívül sokszínű csoportot alkotnak – a fenti szabályok mégis egységesen zárják el őket attól, hogy családi életük megválasztásáról döntsenek.

 http://mondjigent.tasz.hu/

Mondj igent!

#mondjigent

http://mondjigent.tasz.hu/

A házasság intézménye folyamatosan változott a történelem folyamán – és változik ma is. Önkényes és igazságtalan az éppen most, éppen Magyarországon hatályos házasság-fogalmat örök érvényűnek tekinteni, és elfogadhatatlan, hogy a magyar szabályozás, illetve gyakorlat „időben visszafelé” halad. Jogfosztottak lettek a magyar mozaik családok, azaz mindenki, aki nem házasságban, hanem élettársi kapcsolatban él, hiszen ők a kormány szerint nem is minősülnek családnak.

Nincsenek egyenlő jogaik a szivárvány családoknak, a gondnokoltaknak és a harmadik világból érkezőknek – holott mind pontosan tudjuk, hogy a társukat, életük párját pont ugyanúgy képesek szeretni, mint azok a szerencsések, akiket a magyar állam családként ismer el, és lehetővé teszi számukra a házasságkötést.

A házasság intézménye nem maga a cél, hanem egy eszköz az együtt élők és családtagjaik jogi és anyagi biztonságának megteremtéséhez. A házasság hete során a TASZ felkérésére Dragomán György, Gerlóczy Márton, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófia, Kiss Tibor Noé, Pungor András, Rácz Zsuzsa, Szilasi László, Tompa Andrea és Tóth Krisztina írásai emlékeztetnek minket a hatályos szabályozás kirekesztő és elfogadhatatlan gyakorlatára.

Mondj te is igent a sokszínűségre, mondj igent a diszkriminációmentes társadalomra és jogi környezetre!

http://mondjigent.tasz.hu/

süti beállítások módosítása