Ismerek egy kislányt. Okos, mint a nap. Olyan, mint a többi kislány. Úgy nőtt fel, mint a többi kislány. Pelenka, babakocsi, játszótér, születésnapok, bölcsőde, óvoda, iskola. Vannak barátnői, vannak játékai, szeret olvasni, tanulni. Van családja. Van édesapja. Nem él együtt az édesapjával, de minden héten találkozik vele. Először tologatta az édesapja, aztán felrakta a csúszdára, aztán elvitte az iskolába. A kislányt az édesanyja neveli. A háztartásban egy másik nő is él, és ő is neveli. A másik nőnek jogilag semmi köze nincs a kislányhoz. Nem is lehet. A bejegyzett élettársi kapcsolat nem teszi lehetővé az úgynevezett “second parent adoption”-t. Ha a kislány édesanyjával történne valami, a kislányt csecsemőkora óta nevelő másik szülőnek éppen annyi köze lenne a kislányhoz, mint bármelyik járókelőnek az utcán. Semmi. Feltételezem, hogy némi hivatali intézkedés után az édesapjához kerülne, aki aztán másnap fogná a kislányt és hazavinné. A kislány semmit sem értene az egészből. A kislányok általában nem értenek semmit az egészből. Ilyenek ezek a kislányok. Ilyenek ezek a gyerekek. Hogy nőtt fel ez a kislány? Mit gondol ő a világról? Szeretetben nőtt föl és szeretettel gondol a világra. Nem érték veszteségek. Nem szenvedett hiányt semmiben, mert a szeretetnek nincs neme, így aztán nem is haragszik még senkire. Majd fog,majd haragudni fog azokra, akik ezt nem értik meg mindezt, majd menekülni fog kicsit, és még az is lehet, hogy a szüleire is haragudni fog tinédzserkorában emiatt, ahogyan minden tinédzser haragszik a szüleire valamiért. Én hagyományos családmodellben nevelkedtem. Hagyományosan halt meg egy apám, hagyományosan volt egy hagyományos nevelőapám, aztán hagyományosan előkerült a vér szerinti apám. Akkor ezek szerint ez lett számomra a példa? Mert sérültem, mert ezt láttam? De melyik? Hogy meghalok? Vagy, hogy mások gyerekeit nevelem? Vagy, hogy tizenöt évig nem látom majd a gyerekemet? Egyiket sem tervezem. Az ilyesmit nem lehet tervezni. Majd lesz valahogy. Csak úgy ne legyen, ahogy mások akarják. Mert akkor nem lesz sehogy. Én megértem egyébként a hagyományos családmodelljükre büszke hagyományos házaspárokat, megértem a megtartó hűség szeretetét és becsületét, értem, hogy ez a büszkeség tartja össze az életet, értem, hogy aki egy embert felnevelt, az mindenkit nevelni akar, értem, hogy a nehezen végigjárt út az egyetlen út, de gondoljanak a kakukktojásra, kedves természetszerető, nagycsaládos magyar barátaim. A tojásból kikelő kakukkfióka tehet arról, hogy idegen fészekbe került? Vagy a kismadarat felnevelő nádirigó? Tán a réti pityer? Vagy maga a kakukk? A kakukk? Ugyan már! Ne tegyék magukat nevetségessé!
Gerlóczy Márton
foto: ©Soós Bertalan
Azonos nemű párok Magyarországon nem köthetnek házasságot, helyette a majdnem azonos jogokat biztosító bejegyzett élettársi kapcsolatot köthetnek. A két intézmény között a legnagyobb eltérés a családalapítás és szülői jogok kapcsán van. Míg örökbefogadásnál és mesterséges megtermékenyítés esetén nem kizáró ok az egyedülálló szülő szexuális orientációja, addig a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőket kizárják mind a közös örökbefogadás, mind a reprodukciós eljárásban való részvételből. Azonos nemű párok egymás vér szerinti gyerekét sem fogadhatják örökbe.
A TASZ álláspontja szerint a szexuális orientáció nem lehet kizáró ok örökbefogadás vagy reprodukciós eljárás során, így a bejegyzett élettársi kapcsolat vonatkozó szabályozása erősen diszkriminatív. Emellett súlyosan sérti a szivárvány családban élő gyerekek jogbiztonságát is, hiszen az őt felnevelő 2 szülő közül csak egy rendelkezhet szülői felügyeleti joggal. A szülői jogokkal rendelkező szülő akadályoztatása vagy halála esetén a másik szülő nem hozhat döntést a gyerekét érintő kérdésekben (pl. egészségügy, oktatás) illetve nem maradhat a gyermek automatikusan az ő felügyelete alatt.
Mondj te is igent a sokszínűségre, mondj igent a diszkriminációmentes társadalomra és jogi környezetre!
