Tompa Andrea: Hello, paszuly

2015. február 11. - TASZ

- Nagy hó van otthon? – kérdi Z. és bámulja a képernyőt.
– Hó, az van. Bekapcsolod a képet? Na, örülök, hogy eszedbe jutottunk.
– Ne kezd ezzel, anya. Ha folyton ezt mondod, havonta egyszer foglak felhívni.

Csend van. Az anyja feszülten hallgat. Biztos már meg is sértődött, gondolja Z. Legalább nem a telefonon hallgatunk, az sokkal drágább. Z. nézegeti közben a havas tájat, az anyja háttérképét. Aztán rájön, hogy ez nem is otthon készült, hanem valami stockfotó.

– Voltatok szánkózni? – kérdi Z.
– Apád volt, elvitte a gyereket. Noémi grippás, a férje pedig dolgozik. Mindig dolgozik, még hétvégén is. Ilyenkor nagyon megy a fa, tudod.

Z. hallgat. Grippás. Ez jó. Milyen rég hallottam. Grippás.

– Te nem vagy beteg, fiam?
– Figyelj, anya. Azért hívtalak, mert…
– Megjött a kép. Kapcsold fel a villanyt.
– Fel van.
– Mit csináltál a fejeddel? Milyen a hajad? Zöld? Zöld a hajad?
– Anya… nem zöld.
– Hanem?
– Kék.
– Ezért hívtál, mert kék a hajad?
– Már rég kék, csak még nem láttad. Nem ezért hívtalak.

Egy kék tincs van, de mindegy. Na, akkor most megmondom, dönti el Z.

– Figyelj, anya. Lesz még egy unokád.
– Tudom – vágja rá gondolkodás nélkül. Aztán hirtelen elnémul. – Mit mondtál?
– Szóval nem fogom többet festeni a hajam, mert az árt a paszulynak. Így mondjuk neki. Paszuly. Mert még akkora csak, mint egy paszuly.

Az anyja sírni kezd.

– Jaj, anya. Ne sírj.
– De igaz nem fogsz Pesten gyereket szülni?
– Hogy érted?
– Hogy most már végre… hazajöttök.
– Anya, még sose született Pesten gyerek. Nem lehet itt szülni. Itt háromfejű gyerekek születnek. Normális vagy? Miért ne szülhetnék Pesten?
– De akkor legalább összeházasodtok már végre. Hat éve vagytok így. Remélem, nem akarsz ilyen… hogy is hívják az ilyet. Szerelemgyereket. Akinek nincs apja.
– Kinek nincs apja? Egyáltalán nem akarunk most összeházasodni. Egyáltalán. Nem ezért hívtalak, hanem hogy… na mindegy. Mindent elrontasz.
– Add ide Ádámot. Ádám ott van?
– Nincs. Nem adom.
– Miért nem akartok végre összeházasodni?
– Nincs is rá pénzünk.

Z. rögtön tudja, hogy hülyeséget mondott. Hogy kéne elmagyarázni?

– Ez nem pénz kérdése. Noéminél sem pénz kérdése volt, nem? Láttad! Milyen esküvője volt! Milyen esküvőt csináltunk neki! Mi aztán mindent beletettünk. Szép volt. Még van a kölcsönből egy év, de szép volt.

Kettő is. Nem kettő, mert három esküvője volt. Egy polgári s kettő mind a két helyen, két akkora lagzi. Mert úgy akarták, a fiú anyja is, meg a másik család, külön.

– Nekem ilyen nem kell. Ilyen esküvő.
– De csak nem akarsz nagy hassal menni az esküvődre? Most kéne, amíg nem látszik. Hányadik hónapban vagy?
– Hétben számolják, nem hónapban. 16. Nem lesz esküvő.
– Nem akartok meghívni, igaz? Most már szégyelltek. Amióta Pesten vagy. Vagy Ádám nem akar elvenni?
– Azért te is meghívhattad volna a nagymamát. Mert ugye pont nem sikerült meghívni.
– Az más. Az egy teljesen más dolog volt. Nagyanyád… hát az… apádat úgy… na mindegy.
– Szerintem nagyon jól csináltad. És ez is egy más dolog.
– S ha nem házasodtok össze, s ott akarod megszülni, milyen állampolgár lesz? Lehet, nem is szülhetsz Pesten, mert román vagy.
– Nem tudom, majd kiderítjük. Lehet, hogy muszáj lesz, ha maradni akarunk. Akkor meg összeházasodunk, ha muszáj.
– De miért, örökre ott akartok?
– Nem tudom. Most még egy darabig. Majd meglátjuk. Meglátjuk. Figyelj, most csak azt akartam mondani, hogy lesz még egy unokád, érted? A többit hagyjad. Majd mi…
– Jól van, na, megyek megmondom apádnak. Jaj, hogy fog örülni. Na, tartsad, drága, behívom szegényt, mert épp a héten mondták meg neki, hogy valami van a szivivel, valami zörejt hallanak. Jaj, csak úgy folyik a könnyem, nem látok semmit. Ez a sok fene zsinór itt. Csak a fejed meg ne lássa, hogy kék, fiam, kapcsold ki a képet. Na, jövök mindjárt. Várjál.

Tompa Andrea

A házasság mellett léteznek más együttélési formák, család pedig nem csak házasságra épülhet. Vannak élettársak, akik akár regisztráltan, akár egyszerűen minden papír nélkül együtt élnek, gyerekkel, vagy anélkül. Az új Polgári törvénykönyv kiüresítette ezeket az együttélési párkapcsolatokat, az élettársi kapcsolat már nem számít családi viszonynak. Ahhoz, hogy élettársunk örököljön
vagy lakáshasználati jogot kapjon utánunk, külön szerződést kell
kötnünk, nem elég a korábbi gyakorlat szerint a bizonyított 10 éve
fennálló élettársi kapcsolat.

A TASZ álláspontja szerint az államnak nyomon kell követnie a társadalmi változásokat és aszerint alakítani a házassághoz, együttéléshez illetve családhoz kapcsolódó jogokat. A házasság intézménye nem maga a cél, hanem egy eszköz az együtt élők és családjaik jogi és anyagi biztonságának megteremtéséhez.